Keisinger ház

Természetesen utalni akart, csak csapongó képzeleted lát bele olyasmit, amir?l szó sem volt eredetileg. Valószín?leg arra akart utalni, hogy majdnem jó éjszakát kívánt neked, amikor lefeküdtetek aludni, annyira kótyagos az álmosságtól.

[OOC: A kütyüt felejtsd el. Eredend?en én is azt hittem, hogy kütyü, mert CP-ben az, és van biochip verziója is. SR-ban genetikai átírás. Egyszer?en alkalmassá teszik a szervezetet egy nagyobb szellemi-fizikai terhelés elviselésére, de a beültetés folyamata az egy nagyon kellemetlen hatásokkal járó injekció és egy hosszú pokoljárásnak megfelel? fizikai és pszichoterápia ami alatt megtanulod kontrollálni az újrakalibrált idegrendszert. A programozás így jelen esetben hosszas meditáció vagy önhipnózis. CP-ben egyébként az elektronikus izének a mellékhatása totális inszomnia, nagyon zavart alvás és ha jól tudom szedni is kell mellé vmit, hogy ne vágjon tönkre, szóval az elektronikus izét nem akarod...]

Gyorsan álomba kényszeríted magad, ami jelen pillanatban elég nehéz, ugyanis szíved választottja fekszik melletted, neked meg meditálnod kellene és kikapcsolnod, miközben az elméd már long range módba kapcsolt és fölkészült arra, hogy most még egy napot le fog húzni, szóval egy jó másfél óráig csak fekszel és meg sem mersz moccanni, csak számolod a bárányokat, ugyanis folyton az jár az eszedben, hogy ha elkezdesz forgolódni, tuti fölvered Erikát. A végén már macskákat számolsz, amíg rá nem jössz, hogy valamiért gyakorlatilag kétségbeesetten kapaszkodsz az öntudatod utolsó morzsáiba. Amikor ez a fejedbe ötlik, pillanatok alatt semmivé hullik a világ és belezuhansz a nagy feketeségbe. Reflexesen össze is rándulsz, de nem jön a zuhanás végén a hirtelen és gyilkos megálló.

Bármit is álmodj, általában reggelre elfelejdted vagy még magadnak sem mered bevallani, hogy álmodtál valamit, ha olyasmir?l van szó, most viszont mindenre emlékszel, talán a hirtelen megszakítás miatt. Lehet, hogy a háttérzaj, lehet hogy a közelmúltban történt macskakaland az oka, de a Winsor-Keisinger házról álmodsz, csak most mindenki félig macska benne. Azumi egy törékeny sziámi, Erika meg egy homoszín? [biztos mert sz?ke] abesszín, ahogy saját magad is annak látod, míg Otto egy sz?rtelen szfinx, Kathy meg egy szürke ocicat. A vicc akkor jön, amikor a ház macskáival is összetalálkozol, ugyanis ?k közelebb állnak az emberhez, mint ti, a ház eredeti lakói. A te macskád inkább egy vén tengeri rókára emlékeztet, még egy lazát tiszteleg is feléd ["Ahoj f?nök!"], Azumi macskáját viszont nem tudod hová tenni. Valószín?leg csak az álom teszi de inkább valami idegen és egy macska keverékére emlékeztet. Szörnyen néz ki, mint talán egy macska és egy xenomorf harmonikus keveréke, de bizonyára azért, mert sosem szeretted.

Kimondottan viccesnek találod el?ször az egész helyzetet, azt, hogy látsz a sötétben, hogy szinte szavak nélkül megérted a többieket, hogy ezerféle szagot érzel és ezek jelentenek is valamit, nameg, hogy álmodban Azumi tényleg ev?pálcikával eszi az egeret egy kis, ízléses porcelántálkából, aminek az oldalára japán "macskakaparással" van fölírva a neve. [Csak reméled, hogy a valóságban nem nevettél föl, amikor álmodban Azumi szójaszószba akarja mártogatni az egeret, az meg valahogy kiszabadul a pálcikák közül, mire Azumi fújva-szitkozódva végigkergeti az asztalon, majd némi macskás, ember számára követhetetlenül gyors kapkodás után visszateszi a pálcikák közé, bocsánatot kér, enyhén meghajol és szójaszósz nélkül fogyasztja inkább el a halálra rémült szabadulóm?vészt.]

Lehet, hogy az eddigi megterhelés az oka, de az álomban végigpörögnek az utóbbi napok eseményei így rájössz, mhogy csak ti vagytok macskák és ez senkinek sem t?nik föl, senki sem találja különösnek, leszámítva a betépett boltos srácot, aki egy hatalmas patkányra emlékeztet aki kendert rágcsál. Amikor megkérdezed, hogy "Nem t?nt föl valami?" arra hatalmas sárga rágcsálófogait kivillantva, vigyorogva közli, hogy "De. Hehe! Egy kib@szott nagy macska vagy! Hehehe! Anyám, de brutálisan be vagyok tépve!". A következ? kérdésedre "És nem zavar?" azt válaszolja, hogy "De, de mit b@sszak neki?! Na? Kérsz?"

A probléma akkor kezd?dik, amikor nem tudod miért, de a macskádnak öntöd ki a szívedet Erikával kapcsolatban, akit álmodban afféle lelki szemetesnek használsz, mivel nagyon szeret hallgatni, de azért mindig oda is figyel. Amikor az álmodban lefekszel aludni [milyen abszurd dolog már, hogy álmodban is kell aludni] már kívülr?l figyeled, hogy a macskád meg Meisait környékezi meg.

-"Te, a f?nöknek kéne egy kis segítség."
-"Naés. Majd elrontja valahogy, ahogy a fajtája szokta." mordul vissza Mei [Azumi macskája] valószer?tlenül reszel?s hangon.
-"Oké, neked lehet hogy mindegy, de én csak nem cseszhetek ki vele, ha már t?lem kért segítséget..."
-"Csak nem kicsi vagy hozzá?" kérdezi kicsit gúnyosan a másik macska a tiéd.
-"Egy frászt, csak nem tudom mit csináljak..." fúj egyet mérgében a te nagydarab maine coonod.
-"Mert mit akar?" fordítja a füleit a tiéd irányába a nagy idegen.
-"Szerintem Erikával akar aludni."
-"Azt még megoldhatjuk." mosolyodik el gonosz ragadozómosollyal a nagy, fekete dög, úgy, hogy szinte már látod a bajszán a kanáritollakat.

Az eseményeket innent?l már kívülr?l figyeled, teljesen emberi szemszögb?l. Aki eddig macska volt, mind visszaváltozik, ahogy a macskák is, akik emberré változtak. Az utolsó pillanatnak leszel szemtanúja, amikor az Animal Controlos srác a macskákat kergeti erre meg arra. Még vicces is volna, ha nem tudnád, hogy mi következik, amikor a ház ajtajánál sarokba szorítja az egyiket a fogóhurokkal. Ekkor veti rá magát egy nem tizenöt hanem inkább százötven kilós fenevad, ami valahol a fekete párduc és a Sátán Kutyája között helyezkedik el. A srácnak kiáltani sem marad ideje, a hatalmas állat pillanatok alatt harapja át a torkát, majd a még mindig rángatózó test fölé hajol, megszimatolja és falatozni kezd.

Igazából sosem szeretted a biológiaórát, most viszont els? kézb?l kapsz egy nem túl étvágygerjeszt? anatómialeckét, ahogy a hatalmas ragadozó kibelezi az áldozatot és mintha egy svédasztalról válogatna, úgy szed ki egyet-egyet a még g?zölg? bels? szervek közül, majd föltépi a mellkast, elképeszt? könnyedséggel ropogtatva át a bordákat és onnan is telizabálja magát. Ezután dorombolva eld?l és addig tisztogatja magát, amíg a vérnek nyoma sem lesz a bundáján és a tappancsain. Amikor fölkel már csak fele akkora, de az is másodpercek alatt zsugorodik, míg az állat vissza nem alakul egy vékony, ártalmatlan fekete macskává és be nem lopózik a házba. Ugyan némi nehézségbe telik neki, mire begyömöszöli magát Azumi ablakán, [de azért macska, hogy minderre képes legyen] és dorombolva befekszik Azumi és Otto közé. Ekkor ébredsz föl és veszed észre, hogy míg egyik fel?l Erikát öleled a másik fel?l bizony a szép nagy bundás cicád férk?zött be a hónod alá. Ahogy rápillantasz, tényleg olyan az arca, mintha állandóan azt mondaná: "Ahoj, f?nök!". [Csak ? sosem fogja tudni megváltoztatni. Ahhoz emberi mimika kell.]

Tekintve, hogy Erika magasabb nálad [Erika magas lány, egy magas volt azokkal a bokorugrókkal akik udvaroltak neki], ha hozzáveszed azt is, hogy vízszintesen minden szintben van, akkor sem kell lesandítanod, hacsak nem a lábfejére vagy kíváncsi. Mindenesetre a nyugodt légzésb?l meg tudod állapítani, hogy egyedül téged zavart föl holmi rémálom. Ugyanennyire zavarja a macskádat is holmi ismeretlen paranormális jelenség. Ha zavarná valami, valószín?leg vagy ott se lenne vagy hangos nyávogással adná a tudtodra, ehelyett viszont csak mély hangon dorombol. Nincs más dolgod tehát, mint élvezni a helyzetet és megpróbálni visszaaludni, bár a hirtelen jött ébredés nem tesz ennek túl jót. Valószín?leg tudat alatt tartasz attól, hogy megint ekkora baromságokat fogsz álmodni. Szerencsére nem ez a helyzet. Most rövid id? alatt sikerül visszaaludnod, mintha elhasználtad volna a rémálom-üzemanyagot, de az ébredés megint csak hirtelenre sikerül, méghozzá arra, hogy Erika megmozdul, majd szinte kiugrik mell?led egy Ottohoz méltó fölkiáltással: "Scheiße! Ich bin schon spät!" [Francba! Elkéstem!] Már szaladna is ki az ajtón, de azért visszafordul még hozzád.

-"Kösz, hogy segítettél aludni! Kicsit jobban sikerült, mint gondoltam, szóval bocsi, de sietnem kell ha esélyt akarok arra, hogy kimentsem magam. Azért köszi még egyszer!" mondja és miel?tt elviharzik azért ad neked egy nagy cuppanós puszit.

Ránézel az órádra és gyakorlatilag egybevág azzal, amit számoltál. Reggel ugye hazamentél, kb 8 ig beszélgettetek, azután kimentetek Erikával sétálni, csak az id?járás sikeredett fine English-re fine American helyett, így 11 re már ágyba is kerültetek. Erika kb 6-7 órát tudott aludni, te kevesebbet, így majdnem 7 körül jár az id?, ? meg valószín?leg 7-fél8 körül kellene ott legyen, így nem csoda ha most úgy szaladgál, mint pók a falon. Ahogy lemész a konyhába, hogy enni adj a cicának, az egyik pillanatban alsónem?ben és igen lazán összefogott köntösben szalad el 4 szelet vajas kenyér el?tt, majd valahol a látótereden kívül zörög egy sort és a másik irányból szalad el, de akkor már mindegyiken látod a szalámit. Igazi multitaskingnak lehetsz így szemtanúja, nameg megfigyelheted Erikát négy különböz? ruhában, ahogy próbálgatja, hogy melyik is volna jó. Tökéletes ellenpárja Azumi, aki az asztalnál ül egy csésze tea mellett és mosolyog. Természetesen már régen kész van és egy kisebb távoltartó aurának megfelel? illatfelh?ben ül. Igaz az eddigiek sem voltak semmik, de a mostani gyakorlatilag távolságtól függ?en "lépcs?ben támad", attól függ?en, hogy mennyire sikerül megközelítened. Nem tudod, hogy mit kent magára és hogy hány rétegben vitte föl, de ez most a non plus ultra lehet. Bármi is az, van valami különös jellege, amit magadban el is nevezel kísértetillatnak. Amikor megérzed olyan, mintha fagyott mentolos virágokat szagolnál. Egyszer?en kiráz t?le a hideg. Mintha a tél hidegét juttatná az eszedbe.

-"Szegény, szegény Travis san." mosolyog feléd.
-"Egyedül leszel egész este." teszi még hozzá, de valami olyan hangsúllyal, mintha tudna valamir?l, amir?l neked fogalmad sincs.
-"Illetve azért annyira mégsem. Nézd, itt van például Meisai, ? például egész jó társaság." mosolyog vidáman, miközben leteszi az öléb?l a tömött bundájú nagy fekete cicát, az meg dorombolva megy oda hozzád, hogy végig dörgölja magát a lábad szárán azzal a tipikus macskákra jellemz? folyékony ragadozómozgással.

[OOC: majd a jelenet után meglátjuk, hogy mennyire sikerül kimenned]